A holland trópusok Proics Lilla (2009-04-23 12:31:58)
A fesztivált a Jelenben (amely a rendezvénysorozat adekvát bázisa) Jan Kennis, holland kulturális attasé nyitotta meg, a tavalyi fesztiválról már ismert erényeit újra csillogtatva: a helyzethez mérten a lehető legtömörebbre sűrítette mondanivalóját, amivel érezhetően elnyerte a megjelentek szimpátiáját is, akik tudniillik várták a zenét. Nem hiába.
A Mala Vita zenekar tényleg a verista nápolyi operaszerző, Umberto Menotti Maria Giordano nyomdokain halad – aki az alsó népréteg életét minden érzelgősséget mellőzve igyekezett műveiben bemutatni, feldolgozni, így a Mala Vita című operája az akkori „alvilágba” viszi a hallgatóit.
A verizmus mai hallgatóbarát irányzata a kocsmazene, azon belül pedig a balkán-íz. Hangszerben kifejezve harmonika. A Mala Vita tehát divatos, de (illetve és, ne legyünk sznobok) jó, lendületes életszeretettel szól. A magukat cigányzenésznek mondó csapat balkáni népzenéből, rock and rollból, polkapunkból, skaból keveri ki magát. A hallgatóságot persze, hogy üdíti, sőt élénkíti az erős ritmusszekció, és a könnyen befogadható dallamokkal, az erőteljes és kedélyes játékukkal azonnal bejutnak a jelenlevők szervezetébe.
A fekete-fehér bontott csempéből randomra rakott dizájn irányú hely a legújabb terepe Hans van Vliet jelenlétének, aki többet tett a város élhetőségéért, mint a vonatkozó mainstream; a bisztró közönsége, persze nem gondolkodik azon, ők voltak-e előbb, vagy Hans, hanem komfortosan érzi magát. A már hagyományosan befogadó, nyitott közegben jól mutat a fesztiválközpont is a permanens regionális konyhaparádéval, a megnyitó holland-mediterrán zenéje pedig érdemes hetet ígér.