A hollandok már a spájzban vannak Sisso (2009-04-26 09:33:32) A XVI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál bezzeg idegen nyelvektől hangos, egyre sokrétűbb az a kulturális fórum, amely jelen van idén is a Millenárison. Vannak holland írók, például érdekes szín a palettán Jaap Scholten, a Budapesten élő mélyföldi arisztokrata. "Ha volna hozzá hatalmam, két dolgot feltétlen megpróbálnék ebben az országban. Az egyik az volna, hogy csereprogramokat szerveznék a diákoknak, az egyesületeknek, egyáltalán mindnekinek. Hadd menjenek az emberek szerte a világba, hadd lássanak, hadd ismerjenek meg más mentalitásokat, hadd legyenek nyitottabbak! Főként Hollandiába és a skandináv országokba küldeném őket. A másik intézkedésem az volna, hogy tanfolyamra köteleznék minden olyan hivatalnokot és tisztségviselőt, aki lekezelően bánik a beosztottaival és az ügyfelekkel, és nem képes leszokni a kommunizmusban beidegződött nyelvhasználatról." Jaap Scholten holland író ezeket a sorokat nem a saját könyvében írja le, hanem Bérczes Tibor holland fordító interjúkötetében hangzanak el. Ezt nyilatkozta a "Minden csak az első nap szokatlan" című könyvben, amely Magyarországon élő hollandokkal, hollandokról készült. Sosem értettem miért költöznek hozzánk a hollandok, de Bérczes könyvébe beleolvasva kezdem kapizsgálni a kálvinista mentalitást. Nem az van, hogy nem normálisak, ahogy azt a magyarok hajlamosak látni, hanem tényleg hosszú távon gondolkodnak és, ahol van rá terük, ott szeretnék jobbá tenni a dolgokat. Ezt tanulták a történelmükből, hogy kűzdeni érdemes, mert van eredménye és élni is csak úgy, hogy aktívan beleszólni az emberenek a faluja és az országa dolgaiba, nem a másik hibáit lesve, a másikat a sárba nyomva, irigykedve minduntalan. Jaap Scholten "Jó itt nekem?!" című  novella-füzér regényét is bemutatták, Bérczes Tibor beszélgetett a szerzővel, és ennek kapcsán szintén arról volt szó, hogyan lehet itt élni egy idegennek. Elég volt meghallgatni a könyvből egy részletet, amely a baleseti sebészetről szól, ahova a szerző bekerült, mert kificamodott a válla. Mi már megszoktuk azt a fajta életellenes bürokráciát, ami az egészségügyben zajlik nálunk akár. Jaap kívülállóként ugyanúgy írta le, csak ezt hallgatva kicsit elszégyelltük magunkat, hogy miért vagyunk képesek megszokni ezt. Talán szeretjük, hogy ezen az áron irónikusak és cinikusak lehetünk. Jaap is megszokja és marad Magyarországon, elszigetelt íróként éli továbbra is a romantikus arisztokrata életét. Nekünk meg lesz majd holland tükör, legalább olyan éles, mint a velencei.