A szerethetők Toepler Zoli (2009-04-28 00:41:42) Egymillió néző Hollandiában, teltház a Kinoban. Csak annak a Mikulásnak higgy, aki azt mondja, hogy nincs Mikulás. Százhúsz perc szeretet, gyerekek, humor és szerelem. Meghalt a Mikulás, éljen a Mikulás. Az első Mikulás sikerhajhász, nem szereti a gyerekeket, de azt hazudja, hogy ő a Mikulás. Ő azonnal meghal, mindjárt az ötödik percben. Aztán új Mikulás jön, akit az egész nem érdekel, Pilátus a krédóba, úgy pottyan a történetbe, meg is mondja, hogy ő nem Mikulás. Ezért aztán imádják, mert milyen kis bohókás Mikulás, úgy tesz, mintha nem hinne a Mikulásban. Mintha Jézus Krisztus visszajönne a Földre és azt mondaná, hogy nem hisz istenben, mert nincs isten. Na akkor aztán mindenki hívő lenne. Kábé erről szól a Minden a szeretet című holland film. Szeressétek egymást. Erről. Szeressük egymást. Mert mindannyian nagyon szerethetők vagyunk. A homoszexuális, a holland herceg, a darus, az eladólány, a Mikulás. Tündéri arcok, marhajó színészek, jó forgatókönyv, zseniális ötlet. És valami miatt mégis alacsony. A Kino közönsége ritkán nevet, pedig a színész sokszor könyörög érte. Lehet, hogy magas a Kino mércéje? Nem gondolom, hogy nem ugrotta meg a film. De közben valahol mégiscsak azt hiszem. Az ötlet zseniális, máshogy csinálnám meg, ha mindenképpen tizenkét főszereplőt akarok, ami őrület, akkor hosszabban mutatnám az arcukat. De már így is százhúsz perces, ami azt jelenti, hogy ez az idő kevés, hogy megmutassam tizenkét nagyon érdekes ember arcát. Kétségtelen azonban, hogy sikerült elérni, hogy minden szereplőt szeretni tudtam. Sőt. Az öt női főszereplőből egyikbe a tizedik, kettőbe a huszadik, megint egybe a végén lettem szerelmes. Pedig egyik se Julia Roberts, vagy Sharon Stone. Olyanok, mint a pesti nők, csak hollandok, gyönyörűek. Jó film. A Sztalker helyett mondjuk ne, de bármi más helyett mehet.