Olyan, mint egy színésznő Toepler Zoli (2009-04-26 09:01:56) Tiramisuval kezdett a holland filmhétvége. Paula van der Oest szerethetően szájbarágós filmjét vetítették a megnyitón.  A 43 éves, egy korábbi filmjével már Oscarra is jelölt rendezőnő ma este egy ötven körüli színésznő és egy negyvenes, hím nemű aktakukac nem igazán felcsigázó történetét mesélte el érdekesen, szakszerűen. Kapott érte Arany Borjú-t, legjobb színésznőt, legjobb zenét. A centire kiméricskélt, kézi kamerás mozi hibátlanul le van téve az asztalra, és ha a hollandok egy ilyen filmmel kezdik a fesztivált, akkor örömmel nézem meg a következő 8-at. A Tiramisu leginkább az amszterdami színházi világot festi meg, a színésznőt alakító Anneke Blok magával ragadóan olyan, mint egy színésznő, 100 képből százon nem hamis, nem sok, nem kevés. Ha kivágnánk azokat a képeket, amiken nincs rajta, jobb lenne a film. Akkor csak róla szólna, és ő nagyon érdekel. A rendezőnő azonban nem bízott az ízlésemben, nyilván, mert okos a producere, aki meggyőzte, hogy olyan filmet kell csinálni, amiből meg lehet élni, és a lényegre rátett néhány lapáttal, amitől olyan is lett, közönségfilm, többnyire fecsegő felszínnel, és a mélyben Anneke Blokkal. Az aktakukacot játszó Jacob Dervig is jó, mondhatnám, hogy lehetne ugyanolyan jó, mint a partnere, de azért nem az, mert nincs rá szükség, kilóg a sztoriból. Jacob Dervig azért hamis, mert az aktakukac hamis, a szerep hazug. Háromlábú embert nehéz játszani, mert nincs olyan. Vagy ha valaki azt mondja, hogy ő azért is eljátssza, akkor az kitaláció. Márpedig ez a film nem akart kitaláció lenni, sőt olyan akart lenni, mintha meg is történhetne. Nem történt meg. Ma este nem. Ma este „csak” egy tökéletesen megrajzolt színésznőt játszott el egy színésznő.