Sziklaszilárdan állunk? Proics Lilla (2009-05-01 16:54:02) A Rembrandt kamara-kiállítás megnyitóján Jan Kennis, a holland kulturális diplomácia képviselője, Ember Ildikó, a kiállítás kurátora, és Baán László, a Szépművészeti Múzeum vezetője szólt az egybegyűltekhez. Az amszterdami Rijksmuseumból érkezett „Péter tagadása” című festményt a Szépművészeti gyűjteményéből válogatott művek vezetik fel. A fókuszált kiállítás látni tanít és igazít a befogadói kényszeres mohóságon. Az európai festészet egyik kiemelkedő gondolkodója volt Rembrandt, ezzel az 1660-ban készített képével allegóriát kínál: a Jézust kakasszóra háromszor is megtagadó Péterről szól – ez a festmény persze jóval több egy allegóriánál, pont annyival, amiért érdemes bemenni egy múzeumba, amiért van mit nézni egy több száz éves képen: a típushibás embert, aki mi vagyunk. Rembrandt nyilván nem kortárs, ha dátumokat, művészettörténeti korszakokat tekintünk, de nagyon is kortárs, ha szolgálóktól, és a hatalom képviselőitől megriadó emberről beszél (hányszor taposnak fékbe ész nélkül a legnagyobb vagányok, ha meglátnak egy rendőrautót az út mellett). Vajon szembenézünk-e a napi gyávaságainkkal, vagy csak érdekes bibliai témájú képeken látjuk meg más gyengéit? Ámulat meglátni igaziból egy ilyen súlyú, mélységű képet, mintha megsűrűsödne mögötte a tér. A kép előtt állva érezhető, hogy a fal mögött metszeteken át még a Városligetben is csomósodik valahogy az idő – ám, hogy ne butítson el minket a csodálat, hogy tudjuk gondolkodni, hasznos gyakorlat (tulajdonképpen minden múzeumlátogatás előtt) Thomas Bernhard Régi mesterek című könyvét újraolvasni. Muszáj megjegyezni – ha már egyszer ideírtam az indulatművész nevét – bosszantó, hogy becsillog a kép felső része egy sávban: nem sikerült a fényt megoldani hiba nélkül, ami azért is különös, mert a felvezető képeknél igen, pontosan. Alternatív városi közlekedést próbálgatóként (már sok színház nézőterére engedtek be korcsolyával – innen csókolok minden nénit és bácsit, aki arra jutott, a hülyéknek újabban nem kevesebb van egy kerékkel, hanem nyolccal több, de attól még látogathat színházi előadást) a Szépművészetit is bevizsgáltam. Nos, bazíroztam arra, hogy mezítláb állhassak egy ilyen nagyság elé, örülök, hogy bejött.